Áhítattal állok előtted,kezem imára kulcsolom,
majd nézem, ahogy
lelked könnyein át,
kőből faragott testedben,
Szűz Anyaként viseled,
a Föld minden fájdalmát.
Születtél majd szültél,
szűzen is szenvedtél,
és mégis...
Anya vagy... a legjobb,
de ott fenn a Golgotán,
szíved darabokra tört,
tiszta lelkedben a kín,
még tisztább álmokat szőtt.
Gyolcsba tekert Fiad,
halott vágyakon lépdelt,
hinnéd talán végtelen,
Ő mégis... visszatért,
hogy hitét gyakorolva,
Isten létezését igazolja.
Anya vagy... a legjobb,
csak kőszíved vérzik,
Fiad meghalt és feltámadt
minden emberért,
könnyezve csak állsz,
- ma sem érted -
ezért... miért...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése