Az eső esik...

Az eső esik,
könnyed eggyé olvadt,
az arcodra csorgó
hűs esőcseppekkel.
Te csak állsz...
- és vársz -
még te sem tudod mire,
talán arra, hogy átölel,
vagy arra, hogy
kimondja az egyetlen szót,
amit hallani akarsz
oly régóta,
és érezni,
minden szívdobbanásban,
a szél susogásában,
esőcseppek ízében,
a Hold mosolyában,
vagy a
csillagok ragyogásában.
Te csak állsz...
az eső esik,
- még vársz -
egy ölelést,
egy szót,
csak annyit...
Szeretlek!
Bakos Erika