Felhőkön át

Halkan gyere szobámba,
csendben mint a gondolat.
A felhőkön lépkedve járj,
ne tipord el a vágyakat.

Ülj le mellém kedvesem,
a kezem kezedbe téved.
Édes álmokra jöjj velem,
hol zenét hallgat a lélek.

Együtt repülünk örökre,
nincs idő se fájó pillanat.
Lélektestünk immár nevetve,
szabadon járja az álmokat.