Szilaj ménes

Ezer szilaj patkó hangja
hallatszik a kopár térben,
hol bíborszínű sötét fodrok,
vihart húztak az alkonyati éjben.

Zokog a Föld lépteik alatt,
izmos testüket tajték lepi,
homlokukban csillag ragyog,
s patájuk magyar földet szeli.

Könny áztatta harcosok ők,
nyugszanak az árnyas réten.
vihar tépte éjszakákon, halott
lovak sikoltanak fenn az égen.