Esős október

Csepegve hull könnye a borús felhőnek,
sárba mossa a fák sárgás-barna levelét,
álmosan köd terít szürke lepelt az ősznek,
és remegve húzza magára vizes leheletét.


Énekesmadarak búcsút intettek a tájnak,
Üres az erdő, álmában csak bagoly kiált,
vaddisznók túrják makkját az öreg fának,
egyik az avarban megbújva békát talált.


Gombát keres az erdőben öreg nénike,
a nagy őzláb ilyenkor dugja ki kalapját,
ügyes kézzel találja meg hol a rejteke,
az eső miatt sietve tömi meg kosarát.


Kertek alatt egy varjú gubbasztva vár.
talál e majd diót vagy eleséget valahol,
ha nincs annyit mondd szomorúan: kár,
és tovább repülve a másik fára araszol.


Hideg eső hull, közelít a Halottak napja,
megtört szívekbe békét hoz a szeretet,
reményteli napokat ígér az Isten szava,
hogy mi áhítattal áldjuk e Szent nevet.