Hideg van, ülök a szobában csendesen,
arcodat az emlékeim között keresem.
Neved hallatán, még túlcsordul szívem,
talán nem szeretett így senki sohasem.
Magányos életem, nektárja Te voltál.
Csillagok útjain, hozzám csak Te szóltál.
Ne feledd, ki szívedben lakozott,
emlékként a szívéből, egy darabot ott hagyott.
arcodat az emlékeim között keresem.
Neved hallatán, még túlcsordul szívem,
talán nem szeretett így senki sohasem.
Magányos életem, nektárja Te voltál.
Csillagok útjain, hozzám csak Te szóltál.
Ne feledd, ki szívedben lakozott,
emlékként a szívéből, egy darabot ott hagyott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése