 |
| Felirat hozzáadása |
ötvennyolc éves "lettem én"
sorsom nem hordott tenyerén
noha
soha
holnapok jönnek mennek el
egészség épp hogy megfelel
itt fáj
ott fáj
életem nem volt céltalan
talán még húsz év hátravan
koro-
sodok
ez a lét éget legbelül
véremben fénye elvegyül
utat
mutat
versekké válnak néhanap
agymenés sokszor elragad
hamis
hasis
nem vagyok több csak átlagos
az ötven év súlya rám tapos
nehéz
e lét
néha az ember áldozat
lesz-e még aki álmot ad
s velem
nevet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése