Népszerű bejegyzések
-
Ismerlek, igen, mint magamat. Maszkot feszített ránk a sors, ám rajtad az Isten fénye, s bármi van is ragyogtat. De én ismerlek,...
-
"Az én szívem" egy ovális tó, fürödhet ott minden ember, ahol nincs rossz és nincs jó, elfogadás van végtel...
-
Nyugvó naplementét fest az est, pipacsos narancsszín lebeg a horizont síkja fölött, s az éj színe felerősödött. Csukott ablak mög...
-
álmosan húzom a takarót magamra pedig négy napja nyomom az ágyat hiába kérek minden szentet hogy végre kaparja már ki belőlem a láza...
-
Hol tizenhárom vitéz vére száradt, szemek könnye mart világos köveket, ágak szagattak rongyra írt imákat, vértanúktól vált nag...
-
Ezüst karéj a Hold, méz csorog belőle. Lennél a Nap örök szeretője. Zajtalan éjszakákon egyedül alszol, hamvadó parazsadból az idő ...
-
nem gyűlöllek csupán szavaid édes íze savanyodott meg a számban forgattam egy darabig majd v...
-
Úgy sírnak a fák, eltakart szemük mögött, lefolyt az éj szemfestéke, elnyűtt ruha kerül egy székre. Nem tudlak feledni, ...
-
Kikelet-pompában éledő világ, szívekben nyílik a szerelem-virág, tincseket kócol a szél. Csókra ittas ajkakon pezsdül a vágy, szerelemtől bó...
-
minden élet legenda minden halál fekete szó hóesésben vétkes látomás ébrenlét mögötti jó minden kísértés fénytelen minden ...
2017. szeptember 20., szerda
Paradicsom
"Húsz éves voltam és egy éjjel"
jöttél felém őrült szenvedéllyel,
kacérkodtak szemedben a csillagok,
azt sem tudtam lány, vagy fiú vagyok.
Ágyunkra vetett sugarat az öreg Hold,
szemét is lehunyta élő és a holt.
Szép volt a vágyak paradicsoma, de
régen volt, nem is tudom, „én voltam-e.”
„Kosztolányi Dezső - A hídon
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése