Népszerű bejegyzések
-
Hópaplan alatt menekül a tél, jeges karja torkot fojtogat, kandikáló hóvirág kelyhe acél, szél tépi a sziromcsontok...
-
Látod, megint hozzád írok, pedig a galaxis úszó szigetei közé nem jut el a hangom, míg te ott ülsz a kéklevelű fák köz...
-
Még furcsa fény ül... Üresre nyalt szemekben megállt az idő. A nép javait, bíbor madár csipkedi. Telhetetlen...
-
Önzés-sav marja a létezés DNS fonatát, ébredés sző leplet most-hazug szavakra, sötét erők zúzzák a sorsok csont-falát, zord bádogszív...
-
Rekviem szól csendes fájdalommal, kottára vésett utolsó dal... Létpercek peregtek, mint a gyöngyök, a halál új, s újabb testet foglal...
-
Manapság minden ember ingerült, a reggelek szakadt rongyai alatt pőre a valóság, hol Isten hite űrt hagy, ott rosszindulatú...
-
"Az életed kihűlt üveg." Lelked megrepedt darabját ki látja meg, ki látja meg hulló könnyeid sorát, csak a Hold...
-
Elfáradtam magamtól, kerestem a mércét de mégsem tudtam megtalálni sehol jobbnak látom továbbállni, és tűrve hagyni hogy álszente...
-
Sötétség a torzón, hol gyönge pipacs nyílik, száz év könnyét issza vissza egészen a sírig. Csúszómászó férgek már ajtók...
-
Sajgó seb a lét, vér folyik belőle... Nincs háza, hazája, sem szeretője. - Retkes szivacson egyedül alszol, rágod a bagót s tüdőd...
2017. szeptember 20., szerda
Paradicsom
"Húsz éves voltam és egy éjjel"
jöttél felém őrült szenvedéllyel,
kacérkodtak szemedben a csillagok,
azt sem tudtam lány, vagy fiú vagyok.
Ágyunkra vetett sugarat az öreg Hold,
szemét is lehunyta élő és a holt.
Szép volt a vágyak paradicsoma, de
régen volt, nem is tudom, „én voltam-e.”
„Kosztolányi Dezső - A hídon
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése