Vörös és kékezüst

Bujaság gombolyagát görgeti az éj,
belőle kötött parázna vágy még körbeölel,
ám karjaid melegétől már nem hevül a nyár.
Csillagok közé szédült szerelmünk.
A mindenség átlátszó fénypöttyei
forró csöndet lyukasztanak, s átcsöpög rajta
el nem múló hiányod...
Ma vér csorog a fekete falakon,
nem csak mámor és tavaszi rügyfakadás,
vagy tétova, lopott csókok fülledt nyári este.
Bennem a szerelem kövekkel kirakott út,
rajta vörös és kékezüst lenyomatot hagyott
minden együtt töltött pillanat.