megolvadt pipacsok

tágra nyílt a nyár öregasszony szeme
búzatáblák vakfoltjai sárgulnak
minden pillarebbenésben vaskeze

a felhőhabokból könnyeket csavar
viharos mérge paraszt ostorcsapás
fülsértő hangja nem arat diadalt

vérré olvadt az összes pipacsszoknya
pőre testek felett vöröslő vászon
mit az Isten mos időnként valósra