Szívsebek

Égek. Bennem lobbannak fel a fények,
s mikor ébred a lélek, - fordítsd rám
kegyelmed uram, légy ősi talizmán
sok meggyötört arcú szenvedésnek.

Szürkületté hamvad az est, átvérzek
az idő síkjain, s amíg a világ
ráomlik a holnapokra, te irányt
mutatsz a még megmaradt erénynek.

Ki látja a szívből elrabolt vámot,
a szemekből kifolyt asszonyálmot,
ha a tüzek belülről szorítanak...

Száraz hamuba rajzolok jeleket,
mért okozol szívbe égett sebet,
ha már kimondhatatlanok a szavak.