Eső előtt

 

Nyárszoknyák fodra merészen libben,
tóparti homokban mélyült lábnyomok,
sirokkó játszik száz barna tincsen.

Délibáb csorog pörgős mezőkre,
hűs záporért tátognak a nyílások,
átváltozik minden kékre-zöldre.

Kócos csókot lopkod a fülledt éj,
hold szemét takarják szemérmes felhők,
mosolyog, egy kicsit ő is ledér.

Az eső dallama szorongást old,
cseppje megitatja a szomjas földet,
már virrad, Isten újból varázsolt.