Elmentél

Szívem összes ereje
sem volt elég,
hogy itt tartsalak.
Elmentél örökre,
mikor fényre jössz
végtelenül
ebbe a véges világba
újra találkozunk.
Az őrződ vagyok,
tüzed, mely pislákol
még egy darabig,
majd keresve
az egyetlen lángot
hol a mindenség van
eggyé olvadok veled.
Addig várj kedves,
várd meg
éveim őszbe hajlását,
kísérj láthatatlanul
lábnyomomba lépve,
hogy érezze aurám
lényed pisla tüzét.
Halld meg
párnámba suttogásom,
hogy milyen lassan
telnek a napok
Nélküled.
Tudom, ha megéritené
szívemet
ismét a szerelem
te örülnél.
Én még éjjelente
emlékeiddel térek
nyugovóra.