Rebbenéstelenül

 

 

Amikor a fény tisztasága végig söpör
az univerzum valószínűtlenül sötét
és áthatolhatatlan rendszere között,
a selyemgubóban fejlődő tudat körénk
még az ego valóságát hinti. Hazugságok
villámgyors zongorajátékát oda, hol a
szeretetet csírájában elfojtó átkok,
gyilkolják az ember Emberré válását.
Ám szempillánkon ott ragyognak az álmok,
a jóra éhezés könnycseppjei. Mert a lét,
tudjuk, vágyakról szól... Isten teremtette
világunk megóvása az utolsó próbatét.
Csak akkor látjuk meg és végre értékeljük,
egy szitakötő tétova szárnyrebbenését.