Álomfejtő

 

Lelkemben megült a valóság,
mert te már fenn, én még itt vagyok,
a képek bennem nem csalókák,
hiányod az, ami így sajog.

Fényszálad lábaimra kötve,
keresztül vonszollak létemen,
szerelmünk az Egyben karöltve,
Isten előtt, s után... végtelen.

Ma minden emlékedhez tapad,
egyedül fejtegetem álmom,
kiírom magamból, ez maradt,
bár nem az, amire én vágyom.