Népszerű bejegyzések

2014. január 6., hétfő

Múlt sebek

 
Feszül néha a múlt sebe rajtam,
ha elmém a végtelenbe réved,
mert mellém simul mindig-emléked,
lélekláng tested hívom a bajban.

Olyankor fáj minden maréknyi hús,
ám a sosem feledett érzések
átélését hozza el fénylényed,
mégsem mossa ki belőlem, mi bús.

Átkos, gyötrő a nélküled-hiány,
tudom, még hallod suttogó imám,
mikor törlöm a hajnal-könnyeket.

Szűk ez a föld, ha ragyog őr-szemed,
szétroppant a létmocsok-döbbenet,
s' álmokra lépek sorsom kavicsán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése