Mikor először születtem le a földre,
farkasok földjén húsért öltek a vadak,
nem parancsra nem is kéjből téptem embert,
éhség hajtotta élet volt az akarat.
Amikor másodszorra a földre léptem,
piramisok magasodtak szűz homokon,
Királyok völgyében épültek a sírok,
néma rabszolgaként dolgoztam monoton.
Mikor harmadszorra is ide születtem,
Rómát az álnokság lángra lobbantotta,
és nagysága vér-füstös mocsárban úszott,
szívemet e tűz hamuvá roppantotta.
Amikor negyedszer tettem lábam a földre,
éhes gyerekként sárgán megbélyegezve,
átkozottá vált anyák mérgezett testein,
Istent kerestem gázokat belélegezve.
Nem olyan régen ismét ideszülettem,
ám nincs-tehetségem sokáig hallgatott,
nagy költők átkos-hite volt a szabadság,
ez a mély hit adott nekem is sugallatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése