Kristály véste rám legenga-lét neved,
ébenfa pillantásod szívemben őrzöm,
itt maradt illatod átjárta a teret,
hamuszín magány pereg le a bőrön.
Könnyeket párolog testemre hiányod,
kötődöm minden itt maradt emlékhez,
szelíden lázadok, a lelkem kiállt most,
ezernyi év sem elég a feledéshez.
Vágyaim ha majd lángra gyúltak ismét,
vagy hullanak rám üzenő-pillantások,
tudom itt vagy, s' talán el sem hinnéd,
szeretlek, még akarom fényvillanásod....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése