szeretet

Te vagy nekem a tavaszi fű,
beléd szédülök.
Illatod a Paradicsom lehelete,
szenvedélyes pillantásod mámor,
szívem rég összetört, de
csókod életet éget a számon.

Te vagy nekem az álom,
látomások ezernyi momentuma,
ékes boltozata az élet kegyelmének,
magányos éjszakáim csillaga,
követtelek szememmel,
és rám nevetett a szerelem arca.

Te vagy nekem a nagyság,
gondolatok csipke alakú tökéletessége,
az a ritka mintázatú szépség,
hol minden nélkülözhető,
és furcsa varázsa e misztériumnak,
ellopta magányos óráim az idő.