Múló idő

A múló időben nézem, ahogy
ablakomat veri a szomorú eső,
mint szememből a csillagkönnyek
végig az arcomon, majd utat törve
gyöngyként pereg szobám padlójára,
hol pici tócsaként tükröt tart a fájó
időnek. Hol van már régi ifjúságom,
ábrándos gyermeki énem? Ki hitt még
az emberi szeretet örök szabadságában.
S szívemben ma is csodás álmok
bujkálnak várva, hogy megtörténjen,
ami lelkem titkos vágyaként él, hogy
ez a Föld Istentől örök békét remél.