Ötven év telt el, mióta belém költöztél,te vagy az egy, és az örök halhatatlan,
fényévekkel ezelőtt az öröklétből jöttél,
nem találok rád méltó jelzőt a szavakban.
Kérdések sokasága kavarog a fejemben,
ki vagy te? És mikor vagyok én önmagam,
szeretve teszek meg mindent a nevedben,
ezáltal szívem sohasem lesz boldogtalan.
Leheletnyi súlyod grammban mérhető,
azonban látni nem látott soha senki sem,
mégis benned rejlik az egységes őserő,
de ez az egység ma még felfedezetlen.
Mikor belőlem egyszer újra visszatérsz,
emlékszel még a dalra, a szívem dalára?
Elhagyod földi testem az örök egységért,
és én emlékezni fogok a szeretet szavára?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése