Isteni szerelmek ( Apollón és Daphné )

Zeusz Fiaként azt hitted, neked szabad,
és Érószhoz csipkelődő lett a szavad.
Vétked a büszkeség.

Büntetésed egy szerelemfakasztó nyíl,
Daphné csodás szemében te csak egy nihil.
Számára szűz a lét.

Ám a lány szívébe másik nyíl fúródott,
ahol vágyad űzött undorrá változott.
Nem kell neki pompa.

Daphné teste nem akarta a szerelmet,
hasztalan hajtott hozzá bősz gerjedelmed.
Ne kergesd őt tova.

És enyhülést nem lelt a forrongó tüzed,
mert babérfává változtatták a szüzet.
Csókod hiába hív.

Gyönyörű test pihen hideg kéreg alatt,
szomorú lettél az elvesztése miatt.
Babérfa már a szív.

Ága, nyíratlan mesés hajfürtöd éke
és örökzölddé vált az Istenek szépe.
Még ma is ott áll, nézd....!