Eltűnt a nap, s vele
Elszállt a Szerelem.
Édes hangodat figyeltem,
S csak könny maradt a szememen.
Suttogásom nem hallod, mikor
Éjjel szólítalak sírva,
Vastag sötétség, mely beburkol,
Semmiért nyúlok, e fájdalmas kínba.
Hol vannak a dalok, melyek
Szívemben oly édes nyomot hagytak?
Nálam maradt még a Szerelem,
S Nálad a lelkedbe fagytak?
Megszűnik a lét, s a Világon
Oly kínzó a magány hatalma.
S úgy vágyom a régi dallamot,
Amely nyíló rózsát hozott a Tavaszba.
Csillag szemeiddel, ha látsz
Rajtam édes boldogságot.
Ne gondolj csodára, csak álarc az
Mely elfedi lelkemben az örök álmot.
Elszállt a Szerelem.
Édes hangodat figyeltem,
S csak könny maradt a szememen.
Suttogásom nem hallod, mikor
Éjjel szólítalak sírva,
Vastag sötétség, mely beburkol,
Semmiért nyúlok, e fájdalmas kínba.
Hol vannak a dalok, melyek
Szívemben oly édes nyomot hagytak?
Nálam maradt még a Szerelem,
S Nálad a lelkedbe fagytak?
Megszűnik a lét, s a Világon
Oly kínzó a magány hatalma.
S úgy vágyom a régi dallamot,
Amely nyíló rózsát hozott a Tavaszba.
Csillag szemeiddel, ha látsz
Rajtam édes boldogságot.
Ne gondolj csodára, csak álarc az
Mely elfedi lelkemben az örök álmot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése