Az én Nagyapám

Az én Nagyapám nagyon jó ember volt,
reggel a mezőt járta, néha lovagolt,
Megtanított arra, miért kék az ég,
és a tündérmesékből néha...elég.

Ismert a faluban minden fűszálat,
sok madárnak rakott a fákra házat,
télen is adott nekik eleséget,
úgy vigyázta az éhes madárnépet.

Szeretett ő mindent, de főként engem,
sokszor rejtett el csodát a zsebemben,
vigyázott rám, mint a szeme fényére,
tanított a magyar nyelv szeretetére.

Megmutatta, hogy nem csak rossz a világ,
és öröm a szemnek egy tavaszi ág,
becsüljünk a földön minden élőlényt,
s' a nap által sugárzott gyönyörű fényt.

Este a gangról csillagokat néztünk,
mutatta, hogy épp melyik van felettünk,
együtt repültünk éjjel a mesékkel,
tudta, hogy bánjon egy apró gyerekkel.

Az én Nagyapám nagyon jó ember volt,
hittel karöltve emberré varázsolt,
otthonában ott lakott a szeretet,
- soha nem feledem meleg szívedet!