álmosan kotorászok
szekrényben égtájakat
összekötő rongyok
csalogató fekete-piros
csipkék sorakoznak
míg elpakolok minden
régimódi ujjat
felszakadó sóhajok közt
hallgatom a csöndet
málló sarkokban
megbújik az Isten
és tépett könyvlapokban
ott lapul a vallás
vagy az ösi gyantaillat
kint egy tócsára
lámpafény vetül benne
a város forgataga
arcon üt a jövő
mégis meglépem céda útját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése