Estélyre elég egy retikül,
pár apróság, álmok és festett testhéj,
ruha mitől a férfi megsemmisül,
egy kéz, melyben ez a rongyos világ elfér.
A robothoz öblös táska kell,
hol a széljárta zsebek húzzák a vállad,
megrakott nyűgje odaver,
hétvégén már ki sem teszed a lábad.
Neszesszer piciny titkokat rejt,
csillagok parazsát, dajkáló láthatatlant,
tampont, púdert, s némi játékszert,
kinek-kinek zsigerből kimondhatatlant.
A bőrönd az éber élethez kell,
ha jössz, ha mész majd az utadon,
emlékeket cipelsz rengetegszer,
míg az elmúlást tenyeredbe csurgatod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése