előttem tekert
rozzant biciklijével
napi rutin a sarki kocsma
hiányoktól sóhajtva néz fel
lassan az ötvenet tapossa
huszonkettőezer a havi limit
és közmunka évente kétszer
könnyét nyelve elfordul
mivé vált benne az ivás kényszer
ha asztaltól asztalig koldul
-nincs pénzem sörre baszd meg
adjatok még egy kis mámort....
ám segélyosztásnál
köcsög mindenki
vedel mint föld a nyári záport
míg lelkében azt érzi ő egy senki
de két ujja vé-betűbe rándul
anyja kifogyott a ruhából
ágyán penészvirágok nyílnak
a szoba ablakában ülő angyalok
egyre csak sírnak-sírnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése