Népszerű bejegyzések

2016. október 28., péntek

Óvlak















Ma vérszínű sebek marnak, míg
bordarácsaim mögött megrepedt szív
tintája festi a hiányok szövetét,
egy szerelmet, s az elmúlás névjegyét.
Fekete ruhát húz rám ez a nap,
némaságom széttört tükördarab,
mindegyiken téged kereslek,
hiába múlnak az évek, még szeretlek.
A sötétben gyertyaláng fénye,
„tépett dallam”(ot) vetít az égre,
„lépte belőled szakad ki,
„magad vagy kit restellsz összerakni,”
mint Isten ezt a széthulló világot,
...még óvom felhő arcvonásod.


( Az idézett rész Radnai István - Gyűrött vászon című verséből való )

2 megjegyzés: