Kártyaparti

Hideg széllel érkezett a hajnal,
majd jeges köd ereszkedett a földre,
egy padon öreg koldust marasztal
a nyomor, s kapadohányt szív tüdőre.
Már semmije sincs, csak a fájdalom,
a múlt sebeket mart a testén, halált
köpköd, nyirkos rongyok a mellkason,
Sírja Istent, kardja tán célba talál.
Ránehezült a reggel horizontja,
ne takarja többé a csillagos ég,
koldusszemek vér-könnyeit ontja
szüntelen, léte egy szappanbuborék...

Meddig szenved a test a halálig?
Felette Isten, s Sátán csak kártyázik...