Fátylak nélkül

Mélabús most a világ,
fátylak szállnak a szélben,
fahéj-álmokat kirág,
s' bánat úszik a vérben.

Mért táncol velem a lét?
Csak szürke falra ragaszt,
bennem született a kép?
vagy a pillanat maraszt.

Kérlek fess rám színeket,
sárga láncfűt, mint a nap,
piros fűti szívemet,
kéktől lelkem szárnyra kap,

hogy halljam a dallamot,
melytől az élet pezseg.
Adj csípőmre balzsamot,
s' én vissza adom neked.