Voltál...?

Emlékszel?
Itt a lámpafény alatt csókoltál először,
beszélgetéseink hosszúra nyúltak, előtört
bennem a kétség, talán elveszíthetlek,
még mielőtt teljesen megismerhetlek.

Látod?
Furcsa szakadás bennem ez a hiány,
ürességet érzek, lelkemben néma sirám,
körülöttem hópehely-takaró, didergek,
csak a fényre vetülő árnyak figyelnek.

Emlékszem...
Labdarózsa volt a kedvenc virágod,
mi nem élhettünk közös érzelemvilágot,
sikered figyelem háttérbe húzódva,
ám a lényed ma is szívembe fúródva.