Sorskerék

Hallom messziről a gitár pengését,
szavakká válnak bennem a dallamok,
figyelem az üde dúr szép csengését,
közben egy hintaszékben olvasgatok.
Nyikorog velem az idő, meg a szék,
nézd, kertemben tűzliliomok nyílnak,
eszemben sem jut, hogy mégis meghalnék,
így kerek minden, ma még forog vígnak.
Két marékkal szórom a lét perceit,
kezemen-arcomon apró ráncok sora,
viselem sorsom rám rakott terheit,
ezt nyújtja, és néha csattan ostora.