Népszerű bejegyzések

  • Megtestesült
    Topáz szemed kékjét génjeid hordozzák, rigó hajadba ősz pihe vegyült, hangod fülemnek zene, Mozart vagy Dvořák lelkem...
  • Pajzán légyott ( limerick )
    Volt egyszer egy szép úri dáma elindult csak úgy egymagába elfáradt az úton megpihent egy padon szoknya alatt tüzelt a vágya....
  • Elnéptelenedés
    Faluvégi csermely vizében fut az idő végtelensége. Kihalt házak udvarán bábakalácsok magasodnak, öregedő fák ágai a néha viss...
  • Elmúlik
    ( Kép: Salvador Dali - Az emlékezet állandósága ) Minden elmúlik egyszer, bolygók közé tömörül a lét, minden hű és lé...
  • Ösvényen sétálva
    Elhagyatott ösvényen bóklászok, réges-rég jártam erre utoljára, most bronzajkad emlékétől fázok, - előttem szerelmünk első oltára. Árny s...
  • Golgota
    Kereszt emelkedik fenn a dombtetején, melyet vérrel és fájdalommal cipeltek, Jézust szögezték rá kezén és lábfején, feláldozta...
  • Szent Istvánhoz...
    A kenyered izzadva dagasztják, talán marad morzsa a magyarnak, Alkotmányod Szent Ünnepén, fáj a szíve szomorú fiadnak. Már ...
  • Szenteste előtt
    Szenteste előtti nap volt, a hópelyhek egyre vastagabb takarót borítottak a házakra.  Ünnepre készülődött a város apraja-nagyja. Szí...
  • Rácsok mögött ( Baka István - De profundis evokáció )
    Börtönbe zárt a hiány sokasága, ártatlan lélek alig létezik, keményre kalapált magány-rácsok mögött, még szeretetre éhezik. Széttörném fa...

2013. október 31., csütörtök

Nélküled...


 Annyi mindent akartam elmondani még,
 temető magányban felsírnak a szavak,
 kezemben a viasz remegve végig ég,
 a nélküled évek ma is nyomasztanak.

 
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)