Népszerű bejegyzések

  • A tegnapok súlya
        Rád akaszkodott a tegnapok súlya, és a hátadra rakta éveid sorát, roppanó gerinc a holnapot szúrja, a végzet áztatja már utad por...
  • Halálos tavasz
    Hópaplan alatt menekül a tél, jeges karja torkot fojtogat, kandikáló hóvirág kelyhe acél, szél tépi a sziromcsontok...
  • Elcsendesülve
      Rekviem szól csendes fájdalommal, kottára vésett utolsó dal... Létpercek peregtek, mint a gyöngyök, a halál új, s újabb testet foglal...
  • Néma sanzon
    Úgy sírnak a fák, eltakart szemük mögött, lefolyt az éj szemfestéke, elnyűtt ruha kerül egy székre. Nem tudlak feledni, ...
  • Ünnepek után
    Manapság minden ember ingerült, a reggelek szakadt rongyai alatt pőre a valóság, hol Isten hite űrt hagy, ott rosszindulatú...
  • Magamhoz
    "Az életed kihűlt üveg." Lelked megrepedt darabját ki látja meg, ki látja meg hulló könnyeid sorát, csak a Hold...
  • Pipacsvilág
    Sötétség a torzón, hol gyönge pipacs nyílik, száz év könnyét issza vissza egészen a sírig. Csúszómászó férgek már ajtók...
  • Karma
        Agytekervények között kutat a lét, fáradt idő múlása nem szedi szét, a meglévő sejteket. Tudatosság a gondolat hatalma, ...
  • Közelkép
    Nem vagyok fotogén, a közelkép megmutatja a ráncokat, amit az idő, a fájdalom, vagy a nevetés hagyott hátra az arcomon...
  • Tanka 1.
    Pipacsmezőkről  jajongást sodor a szél  egyre távolabb...  Szemekből kifolynak a  holnapok, - csak én látom?

2013. október 31., csütörtök

Nélküled...


 Annyi mindent akartam elmondani még,
 temető magányban felsírnak a szavak,
 kezemben a viasz remegve végig ég,
 a nélküled évek ma is nyomasztanak.

 
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)