Népszerű bejegyzések

  • Csönd vagy
    Ezüst karéj a Hold, méz csorog belőle. Lennél a Nap örök szeretője. Zajtalan éjszakákon egyedül alszol, hamvadó parazsadból az idő ...
  • Szívdúdoló
    "Az én szívem" egy ovális tó, fürödhet ott minden ember, ahol nincs rossz és nincs jó, elfogadás van végtel...
  • Néma sanzon
    Úgy sírnak a fák, eltakart szemük mögött, lefolyt az éj szemfestéke, elnyűtt ruha kerül egy székre. Nem tudlak feledni, ...
  • álmosan
    álmosan húzom a takarót magamra pedig négy napja nyomom az ágyat hiába kérek minden szentet hogy végre kaparja már ki belőlem a láza...
  • Ismerlek
    Ismerlek, igen, mint magamat. Maszkot feszített ránk a sors, ám rajtad az Isten fénye, s bármi van is ragyogtat. De én ismerlek,...
  • Tincseket kócol a szél.
    Kikelet-pompában éledő világ, szívekben nyílik a szerelem-virág, tincseket kócol a szél. Csókra ittas ajkakon pezsdül a vágy, szerelemtől bó...
  • Elnyílt virágok
    Nyugvó naplementét fest az est, pipacsos narancsszín lebeg a horizont síkja fölött, s az éj színe felerősödött. Csukott ablak mög...
  • A tizenhármak
    Hol tizenhárom vitéz vére száradt, szemek könnye mart világos köveket, ágak szagattak rongyra írt imákat, vértanúktól vált nag...
  • savanyú cukor
    nem gyűlöllek csupán szavaid édes íze savanyodott meg a számban forgattam egy darabig majd v...
  • minden
      minden élet legenda minden halál fekete szó hóesésben vétkes látomás ébrenlét mögötti jó minden kísértés fénytelen minden ...

2013. október 31., csütörtök

Nélküled...


 Annyi mindent akartam elmondani még,
 temető magányban felsírnak a szavak,
 kezemben a viasz remegve végig ég,
 a nélküled évek ma is nyomasztanak.

 
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)