Időfolyam

Tündérfürtökön lépked a hajnal
könnye csillog, mint gyöngy a kagylóban,
égboltot a nap bevonja arannyal,
az est szürkesége lehanyatlóban.

Jéghideg az ágyam, szűz ébredés,
magányt fed régen a szelíd fájdalom,
jön velem, követ; - nehéz megélhetés,
cimborám lett és hallgatja nászdalom,

Rohan az idő, már vele kereskedek,
adok és veszek perceket, órákat,
de vérem ég, vágyom, hogy szeressenek,
még nem akarok a síromra rózsákat.