Felszabadultan

 

( Ars poetica féleség )

Életem kezdetektől fogva nehéz volt,
 ám kisgyerekként megláttam a szivárványt,
 volt hogy megérintett felettem az égbolt,
 képzeltem magamnak egy boldog diáklányt.

 Majd kaptam szerelmet a létezés célját,
 és anyaként örömkönnyeket kétszer is,
 nekik adtam gazdagságom, a lét-példát,
 megköszönték azóta negyvennégyszer is.

 A sors vállamra nemrég átkos kínt pakolt,
 elvette, ki legfontosabb volt itt nekem,
 egy összeroppanás fájsz-lelkemből rabolt,
 így tört elő, akkor még gyötrő ihletem.

 Ma már többet ad a szép szó, érzelmeket,
 szépséget, bár költészetet nem tanultam,
 örömmel használom nincs-tehetségemet,
 mert írni jó, kacagva, felszabadultan.