Elmebaj

 

Vihar tombol az agy-tekervények között,
megbomlott elmében matató kés-élek,
halál áldás lebeg a hajas bőr fölött,
fél lépés, és többé nincsenek kétségek.

Selyem szalaggal átkötött copf maradék,
ócska füzet-lapon szétolvadt hó-ember,
üres szemekben lét-fény sem fakad, -kék,
egy őrült sikolyától halott a reggel.