Hajsza

 

Ha múltam az űrben eltűnik,
még mielőtt levadászod lelkem,
hogy találod meg szarvastestemet?
Farkasként éhezel húsomra tudom,
fényeddé válik benned a vérem,
ízlelnéd minden egyes cseppjét,
miközben én csak álmaimat kérem.
Vadak között pihentem egyedül,
nem harcolok veled, nem érdemes.
Üldözött lényem a részeddé vált,
amikor térdre kényszerítettél,
úgy érezted ez az izgalom jó,
ám a csalit te kaptad be...veszítettél.