Fagyos lett az este, sűrűn hull a hó,
minden gyermek várakozással teli,
ám vannak helyek, hol nem jár Télapó,
és öröm, mikor a kenyeret szelik.
Ott jut-e apróság, kicsi édesség,
de legfőképp van-e még szeretet?
Netán hátakon virgács a békesség
és könny önti el az apró szemeket?
Mi lenne, ha most elmennél oda is,
ahol nem ragyognak ártatlan arcok,
tudom a szánod majd úgyis odavisz,
kérlek Télapó, mutasd angyalarcod.
Mutasd a jóságod, ha más nem tudja,
vedd észre a gyermeki vágyakozást,
cseppnyi csekélység, ami tőled futja,
tedd széppé nekik ezt a várakozást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése