Ma sírok,
talán utoljára,
könnyeim csepegnek,
a lábad nyomába.
Még sírok,
keserű a lelkem,
bezárt ajtók mögött,
ülök néma csendben.
Nem sírok,
csak vágyat temetek,
elásom jó mélyre,
és holnap...nevetek.
Népszerű bejegyzések
-
"Amikor még senkise voltam," s úgy éltem, mint a földbe ejtett mag, belülről feszített az, amit hoztam, Em...
-
"Húsz éves voltam és egy éjjel" jöttél felém őrült szenvedéllyel, kacérkodtak szemedben a csillagok, azt sem tu...
-
„Ének, hajolj ki ajkamon,” s gyújtsd lángra bennem a szavakat. Tüzed heve ne legyen siralom, szíveket melengessen...
-
Nem vagyok fotogén, a közelkép megmutatja a ráncokat, amit az idő, a fájdalom, vagy a nevetés hagyott hátra az arcomon...
-
Falum közepén nagy a zsibongás, játszótér épül s most senki sem tétlen, örömünnep gyerekeknek csak lásd, ott állnak ők egymás mellett szépen...
-
alkony levelek hold-ezüst lenyomata jeges érintés rőzse-sűrűben koboldtánc egy más-világi-lét földszemek ürege - csillag...
-
Ősz érkezik hangtalan, lent az avar rézarany, rőt kabátján a falevél, dülöngélve földet ér. Magot szór a talajb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése