Ma sírok,
talán utoljára,
könnyeim csepegnek,
a lábad nyomába.
Még sírok,
keserű a lelkem,
bezárt ajtók mögött,
ülök néma csendben.
Nem sírok,
csak vágyat temetek,
elásom jó mélyre,
és holnap...nevetek.
Népszerű bejegyzések
-
Inget tép rólunk ez a nyár, piros oroszlán-szájak nyílnak nap, mint nap nedves csókokért. Kint a hőség ragasztó hatása k...
-
ruhátlan virraszt az éj pépessé vált rajtam az izzadás miközben kint már készült valami függönyt és lelket emel a ...
-
Ólomlábakon lépked az est, húzom súlyát, míg szenvedélyem régen folyóba vetett szavak. A tévé hányja a háborús, vagy épp v...
-
Szeretve "tenni kéne most - jót, csodát," karácsony éjen árva lét a nyomor, ki látja majd a szenvedés nyomát, ...
-
"Fölötted egy almafa ága," fonnyadó gyümölcse féreg rágta. Átjárta, mint az idő testedet, kiszaggatni magadból nem lehet. J...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése