Manócska könnyei

Tündérfalván,
kerek erdőn
manócska
sírdogál,
mindig használt
lámpására,
ráragadt
egy pókfonál.
Nem világít
éjjel fénye
az erdő
sűrű fái közt,
beköltözött
pókék lánya,
erre kellett
a csepp eszköz.
Pityeregve
megkérdezi
a tündérek
főanyját,
mi lesz velem
én tündérem,
ha egy vándor
nem találja
sötét éjjel
az otthonát.
Ne félj semmit
hagyd a lánykát,
maradjon csak
míg jól esik,
adok neked
másik lámpást,
hadd lássák
a fényeid.
Nem sír többé
kis manócska
kint a sötét
ég alatt,
utat mutat
lámpásával,
's szeretetet
osztogat.