Porzik az út a réteken,
szétszórta Isten az időt,
eső sem lesz még pénteken,
szárazságtól minden kidőlt.
Cigánykereket hány a nap,
szegény hol fel, hol le bukik,
az ősz időnként beleharap,
és a nyár lassan megalkuszik.
Alacsonyan szállnak a fecskék,
szeptember kever színeket,
palettán piros-sárga festék,
s terít a vászonra díszeset.
Görög amforák barnái,
pántként fonódnak a fákra,
ezt sem láthatja akárki,
csak ki nyitott a csodákra.
Régóta botor a világ,
nem figyel az égi jelekre,
nyílik majd újra vadvirág,
és nincs szükség fegyverekre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése