A pacsirták végre dalolnak

Belénk olvadnak a nap-varázs percek,
csókra-ittasan álmaink szárnyalnak,
felhők alatt majd pacsirták dalolnak,
boldogságra vágynak szerelmes lelkek.

Pillanatra vigyázva holdfény remeg,
örömtüzek gyúlnak az alkonyatban,
tavaszt énekelnek egy dobbanásban,
még hallgatva dallamát égi-csendnek.

Érzelmet keresve minden varázsban,
szédítő kéj-mámorát végtelennek,
szerető szívek lassan összeérnek.

Új napra nevetnek az érintések,
szivárvánnyá formálódó vágy-szavak,
és a pacsirták végre már dalolnak...