Nézz rám Apa

Nézz rám Apa, nem vagyok szomorú,
mégis az égből könnyek hullanak,
temetőben nagyon sok koszorú,
a sírokon gyertyákat gyújtanak.

Ne félj Apa, itt magányos csend van,
ám halkan felzokog a fájdalom,
fénylelkek szállnak az alkonyatban,
várlak, hogy sírhassak a válladon.

Gyere Apa, egy kicsit ölelj át,
fond fénykarod remegő testemre,
ma beszéljük át ezt az éjszakát,
és hozz békét háborgó szívemre.

Menj most Édesapám, én búcsúzom,
jövök még friss virággal kezemben,
véget ért képzelet varázslatom,
csak könnyek maradtak a szememben.