Gyöngyök a folyóban... (emlékek)

Csendben állok a folyóparton,
emlékeim apró gyémántja
tör elő szememből,
utat karcolva márvány arcomon,
majd vérszínű cseppként
eltűnik gondolataim mély vizében.
- a semmibe kiáltok -
Szétgurult álomgyöngyök
most merre tartotok?
Halott szerelmes szavak
kifakult gyémántjai,
többé mért nem ragyogtok?
Folyót felhasító
ezüst selyemszál gondolat,
mért nem hozod vissza
életembe a régmúlt vágyakat?

De a gyöngyök nem válaszolnak,
lent a folyó mélyén
viszi a víz őket messzire -
Emlékeim lélek kapuján át
az örök semmibe...