Fájdalom

Hibákat halmoztam eléd,
pedig csak szeretni akarlak
És nem értetted, amit nyújtottam feléd
fájdalma lett a szavaknak.
Bánatom mélyen ül
borús szívemen,
Nem tudtam, hogy ennyire fáj,
ez az őrült szerelem.
Szomorú vagy hisz ezt látja
fáradt szemem,
Érzem minden bánatod
És nem kell hozzá, hogy itt legyél velem.
Lelkemben sajog minden szavad súlya,
Tudom, igazad van
Ezt mondogatom újra és újra.
Bocsáss meg bármit is hibáztam,
Én balga! csak a lelked tisztaságára vigyáztam.
Szeretlek akkor is ha elhagysz örökre,
csendben visszahúzódva, lelkem mélyéből mindörökre.