Csak a Hold ismer

Midőn eljön az éjszaka
és hangtalanok az árnyak,
a sápadt lámpafény körül
bogarak haláltáncot járnak.
Magányos éji utadon
a Hold néma arca kísér,
Csak ő ismer!
Rejtett arcodtól mindenki fél.
Egy "szörny" vagy, hangod kőkemény,
de szívedben mindig van költemény.
Éj a te nappalod, igazán akkor élsz,
napfény szemedben könnyet hagy a félsz.
Szeretnél szeretni egy életen át,
és nem "csúf" arcod a te legnagyobb hibád.
Akit szeretsz, ahhoz kegyetlen vagy,
ezért a kezedben csak elhervadt rózsa marad.