Nincs többé muzsika ami rólunk szól,
csak álarc, mely eltakarja a fájdalmat.
Eltűnt az ajkamon felejtett mosolyod...
Hagyom: más csókolja érzéki szádat.
Nincs már nevetés, játékos szerelem,
csak magány és szomorú szürke szó,
eltűnt lelkemből minden... Kedvesem!
Patakká szelídült bennem a vad folyó.
Nincs a zsigereimben éhes őrjítő vágy...
érzések tengerén vad szerelmes szavak,
mélyen a lelkemben megbújva alszanak...
Nincs többé szerelem, simogató érzés...
magányos szíveket megérintő vágyam,
talán ad még szerelmet alvó lélekváram..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése