Csillagok! Ti végtelen utak kísérői
Fényetek hány ősi életeken át ragyogott?
Utam lassan messze-messze visz
Lámpást előttem mindig ti tartottatok
Gondolataimban Fel-felvillant
Régmúlt életem, lerajzolt képeim
100 élet sem volna talán elég
Leírnom derűs-bús és szerelmes éveim
Hány csodát láttam, jót s rosszat egyaránt
És hány fájdalmat éreztem
Lelkekből sűrűn ontva rám
Istenem! adj még évet s életet
Át élni a csodát
Éveim lassan növő számával
Miként válik egyre szebbé, és jobbá a Világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése