Újratervezés

Avarszín hajakba menekült a tél.
Barna tincseken töviskoszorú-
csendet bújt az első hóvirág.
Duzzadó folyók
ezüstjével fürdet a hold, majd
felzabálja az éj a mocskos álmokat.
Gyermekszemekben még élnek a mesék,
holnapok bölcsődalában rejlik
Isten utolsó jósága.
Jázminok émelygő illatát sodorja a szél
keletről nyugatra, mikor
lány-mosolyokat vágnak éles kések.
Magához ölel a csend,
néma szavak csak belülről
ordítanak. Szirmokra vérző
pipacsokat tapos a
rothadó jelen, s a mindennapok kiköpött leve
szemekből csordogál.
Tükröt tart elénk az
„Újratervezés”
Vizek vaksága nem oltja el a
zöld mezők főnixmadarát.