B(h)ájosan

Több nem vagyok, de kevesebb se,
b(h)ájosan párnázott menyecske.
Biciklim nyög, recseg -jaj szegény,
elavult, ám meg sem sérteném.

Időnként azért már itt-ott fáj,
duzzog is néha az asszonyszáj,
mikor szikrát szór tekintetem,
te nyugtatsz, ha létem fércelem.

S a szemed, ha este rám tapad,
nem számít pár kiló b(h)ájcafat,
csak a vágy, bolondos szerelem,
moletten és ötvenévesen.